Hogyan kommunikáljunk?

A Holland Nagykövetség támogatásával készítettünk egy kutatást, ami a Beszéljünk az abortuszról! címet kapta. Olyan nőkkel készítettünk interjúkat, akik az elmúlt tíz évben szakították meg a terhességüket Magyarországon.
Az eredményekből kirajzolódott, hogy mind az egészségügyi dolgozók, mind a környezet hozzáállása és kommunikációja jelentősen befolyásolta az érintett nők terhességmegszakítással kapcsolatos megéléseit. Sokan számoltak be bántó, lekezelő megjegyzésekről, vagy éppen arról, hogy egy-egy támogató mondat milyen sokat jelentett számukra ebben a folyamatban.

Azoknak a nőknek, akik abortuszon esnek át, különösen fontos az érzelmi támogatás, emiatt a környezetük jelentős szerepet játszhat a segítésükben. Magyarországon olyan társadalmi-politikai környezetben kell átesniük a műtéten, amely nem támogató az abortusszal kapcsolatban, és a nők csak akkor férnek hozzá professzionális segítőhöz, ha azt meg tudják fizetni.

Az abortuszon átesett nők többsége a családjukkal és a barátaikkal osztották meg döntésüket és az ezzel kapcsolatos érzéseiket. Interjúalanyaink számára a magány és a cserbenhagyottság érzése volt a legmeghatározóbb a terhességmegszakítást követően. Bár tudták, hogy sok nőt érint, mégis úgy érezték, egyedül kell szembenézniük a helyzettel. Ha praktikus támogatást kaptak is, gyakran azt élték meg, hogy érzelmileg nem, vagy nem megfelelő módon támogatják őket a körülöttük lévők.

A valódi támogatás tekintetében a legtöbben azt emelték ki, hogy akkor érezték magukat segítve, ha környezetük empatikusan állt a döntésükhöz, és nem tettek fel a döntést megkérdőjelező kérdéseket, nem ítélték meg választásukat.

Wertán Sára trénerrel, mediátorral arról beszélgettünk, hogyan kommunikáljunk és támogassuk egymást a reprodukciós döntésekkel kapcsolatos különböző helyzetekben. Hogyan segíthetjük azt, aki döntés elé kerül, és hogyan támogathatjuk a másikat a nehéz pillanatokban.

Hogyan támogassuk a barátnőnket, aki az abortusz mellett döntött?

A gyerekkori legjobb barátnőmnek abortusza lesz. Nagyon szorong, mert a vizsgálatok sok időt vesznek igénybe, fél, hogy kicsúszik az időből. Az egészségügyi dolgozóktól nem kap támogatást, az első kötelező konzultáción a védőnő nagyon lekezelően beszélt vele. A barátnőm teljesen biztos a döntésében, így arról nem is szoktunk beszélni, viszont nagyon szeretném a folyamat alatt lelkileg támogatni őt. Hogyan tudnám ezt a legjobban megtenni? Mit mondjak neki? Mi az, amit semmiképp ne mondjak?

Mit tegyünk, ha úgy érezzük, nem megfelelően reagáltunk egy olyan helyzetben, amikor valaki megosztotta velünk azt, hogy abortusza volt?

Középiskolai osztálytársam az 5 éves osztálytalálkozón mesélte el nekem, hogy pár éve abortusza volt. Ott helyben hirtelen nem tudtam mit mondani, félek, hogy megbántottam a semleges reakciómmal. Hogyan tudtam volna jobban reagálni? Mit tudnék tenni legközelebb egy ilyen esetben?

Mit tegyünk, ha védőnőként egy olyan rendszerben dolgozunk, aminek abortusszal kapcsolatos kommunikációjával nem értünk egyet, mégis a lehető legtámogatóbbak akarunk lenni a terhességmegszakításról való beszélgetés során?

Védőnő vagyok, hetente több nővel találkozom, akiknek abortuszra van szüksége. A törvény megköti a kezem, hogy mit mondhatok a kötelező konzultáción, de nagyon szeretném elkerülni, hogy megbántsam vagy megalázzam őket. Hogyan lehetek minél empatikusabb a beszélgetések során? Hogyan támogathatom őket a leghatékonyabban?

Mit tegyünk, ha a családunk nem támogató és bele akar szólni az abortusszal kapcsolatos döntésünkbe?

19 éves vagyok és még a szüleimmel élek. Nem tervezetten teherbe estem a barátomtól, akivel két éve járunk. Most fogunk egyetemre menni, az egész élet előttem van, ezért nem szeretném megtartani a terhességet. Ebben a barátom is támogat, mindent átbeszéltünk, felesben fizetjük az abortuszt. Mégis úgy érzem, hogy a szüleim túlságosan belefolynak az ügybe, úgy kezelnek minket, mint a gyerekeket. Folyton kioktatnak, hibáztatnak. Az anyukám már azt is mondta, hogy majd ő felneveli ezt a gyereket, mint a sajátját. Nem érti, hogy a terhesség is ellehetlenítené a tanulmányaimat, és egyszerűen nem akarom végigcsinálni. Hogyan értethetném meg velük, hogy ez a döntés csak rám és a barátomra tartozik, és tiszteletben kell tartaniuk?

Hogyan támogathatjuk a lehető legjobban a párunkat az abortusz mellett való döntésében?